Az 1980-ban alakult International Team for Implantology (ITI) a világ legelismertebb implantológiai szervezete.
Az alapítástól eltelt negyven év alatt több mint 100 országban alakultak ITI partnerszervezetek és a nemzetközi tagság száma közel 20.000 főre növekedett.
Ilyen mértékű érdeklődés az ITI iránt széleskörű szakmai elfogadásra utal. A szervezet tevékenysége sokoldalú: kiscsoportok számára folyamatos önképzőköri, gyakorlati képzést biztosít vendég előadók részvételével (study clubok), elméleti képzésként rendszeresen tart regionális, országos, továbbá kétévente világkongresszusokat (3-4000 résztvevő számára!). Kutatásokat, illetve ösztöndíjas kutatókat támogat és folyamatosan ad ki tematikus összefoglalókat, un. guideline-okat. Ezekben általános érvénnyel, de egy adott témára fókuszálva szakmai iránymutatások fogalmazódnak meg. A guideline-ok az implantológia, az implantációs protetika és az esztétikus megoldások terén a fogászati szakma legnevesebb alakjai által kerülnek bemutatásra. Általánosan megállapítható, hogy a szervezet egész tevékenységi körét nézve ma is érvényesek az alapító André Schroeder és Fritz Straumann gondolatai: a kutatói függetlenség és a szakmai viták közös eredményére épülő tudományos megállapítások képezik a fejlődés alapját.
A tudományosan letisztult eredmények publikálására az ITI ötévente ad ki konszenzuson alapuló állásfoglalásokat. Ezek a szervezet legmagasabb szintű tudományos fórumának vitaeredményeiből született publikációi, a szakirodalom részletes és megbízható összegzései. Kiemelt fontosságú témák a nemzetközi irodalom összefoglalható és dokumentálható adatai alapján kerülnek elemzésre, a nyílt vita egyetértéssel elfogadott eredményei pedig az ITI szakmai protokoll ajánlásaiként kerülnek megfogalmazásra. Az állásfoglalásokat a szakmai grémium még egyszer ellenőrzi, azok a konszenzus konferencia teljes testületének jóváhagyását élvezve - mint "consensus statement" - a legmagasabb impaktfaktorú lapban, a Clinical Oral Implant Research-ben kerülnek publikálásra.
Az állásfoglalások által nem ajánlott és azokban nem szereplő terápiás lehetőségek, kezelési módok szakirodalmilag nem megfelelően alátámasztottak, ezért nem kerülnek említésre ezekben a statementekben, ilyen módon azok gyakorlati alkalmazása nem javasolt. Hangsúlyozni szeretnénk, hogy az irodalmi ajánlásoktól eltérő protokollok használata ebből kifolyólag természetesen nem ajánlott a hazai implantológiai gyakorlatban sem.
A magyar fordítást azért éreztük szükségesnek, hogy minél több fogorvos számára biztosítson hozzáférést a szakirodalom megfelelő protokolljaihoz, és ezzel együtt objektív útmutatót is adjon bizonyos kezelések alkalmazhatóságát tekintve.
Szolgáljon ez segítségül minden fogorvosnak, aki saját kezelési tervét a legmagasabb szakmai elvárásokhoz igazítva, páciensei kezelését a legoptimálisabb módon szeretné biztosítani!
Dr. Joób-Fancsaly Árpád
egyetemi docens
Magyar Fogorvosok Implantológiai Társasága
elnök
Dr. Kivovics Péter
c. egyetemi tanár
Országos Szakfelügyelő Főorvos
Dr. Nagy Katalin
egyetemi tanár
Magyar Fogorvosok Egyesülete
elnök
Dr. Windisch Péter
egyetemi tanár
Magyar Parodontológiai Társaság
elnök